A születés utáni harmadik éjszakán az anya szobájában az asztalra kerül kenyér, só, bor, gyertya és néhány kenderszál, az anya pedig egyik szemét lehunyva, másikat nyitva tartva alszik. Az Ursitoare sorsasszonyok érkeznek «a széllel», hogy megfonják a csecsemő életének fonalát: amit sorsául rendelnek, az lesz.
Kik a három sorsasszony?
Az első fonja az élet szálát és annak hosszát, a második méri a próbákat, a harmadik elvágja a szálat, meghatározva, mikor és hogyan ér véget. Egyes változatok «Fehér Sorsasszonyoknak» nevezik őket, vagy Isten engedelmessége alá helyezik, mások «vadon» hagyják őket az erdőkben és a hidakon. Minden változat közös eleme: a sorsot csak egyszer fonják meg, és csak megfelelően teljesített «fizetséggel» bontható fel.
Az asztal rítusa, az urdia
- Az asztalt kelet felé fordítva terítik meg kenyérrel, sóval, borral, vízzel és almával;
- Egy időre «lezárva» hagyják: a szoba csendes marad, zene és veszekedés nélkül;
- Az idős asszony elmondja a fogadó formulát: «Isten hozott benneteket, Sorsasszonyok»;
- Reggel azt, amit «megérintettek», alamizsnaként adják vagy folyóvízbe dobják;
- Senki nem «dicsekszik» a kapott ajándékkal: a titokban tartott sorsrendelés jobban hat.
Milyen ajándékokat adnak, és mit kérnek?
A jó ajándékok: egészség, szerencse, «irgalmas kéz», szépség és «Istentől rendelt férj». A «kért» ajándék: a sorsasszonyok kérhetnek csendet, tiszteletet a halottaknak és azt, hogy a gyermeket «ne fogják a fejénél». A hagyomány szerint az asztalt elő nem készítő családok «rossz» sorsrendelést kockáztatnak; ebből ered a nagyszülők aprólékos gondossága.
Ursitoare, moirák és párkák: ugyanaz a természet
A görögöknek moiráik, a rómaiaknak párkáik, a szlávoknak rodanicáik, a románoknak Ursitoare sorsasszonyaik voltak; a név a román «a ura» igéből ered, amelynek jelentése: «kívánni (áldást)». A szerkezet azonos: három nő, egy fonal, egy sors. A kereszténység nem űzte el őket: «megkeresztelte» a születés utáni megszentelt napokban, és az anyáért mondott ima mellé helyezte őket.
Gyakori kérdések
Ma is végzik a rítust?Igen, sok családban, diszkréten. Az anya elkészíti az asztalt, még ha azt mondja is, hogy «csak a forma kedvéért». A formák emlékeznek, egy hagyomány emlékezete pedig maga is a folytonosság formája.
Megváltoztathatom a nekem rendelt sorsot?A hagyomány szerint a sorsrendelés «megszelídíthető» alamizsnával és az ünnepnapok tiszteletével, de nem fordítható fel. A keresztény hit hozzáteszi: az ima még a sorsot is megváltoztatja, mert «minden lehetséges annak, aki hisz».
